Valamivel kevesebb mint tizenkilenc évvel az első könyv után megtaláltam a támadások mikéntjét és miértjét.

Bár motiválhatta és pénzelhette volna őket valamelyik egyház vagy az állam, nem ez volt a helyzet.

A tizenkilenc éven át tartó támadások rejtett mögöttes okai a kutatási alapok voltak.

Az én időmben ezek nem voltak elérhetők. A háború után azonban, 1948-ban, pszichológus- és pszichiátercsoportok nemzetközi szervezeteken keresztül létrehoztak egy kutatási pénzalapokkal foglalkozó tevékenységet, és a kormányok hihetetlen összegekkel járultak hozzá ezekhez, hihetetlenül csekély, sőt törvénytelen, illetve tisztességtelen eredményeket érve el emberkísérletekkel.

A munkámat, ahogy most összeillesztem a darabokat, nem is tudom hogyan, de fenyegetésnek tekintették az ilyen alapok kiutalása szempontjából. A gyógyításból származó bevételeket is féltették. Éveken keresztül úgy gondoltam, hogy az utóbbin nagyobb volt a hangsúly. De ez nem volt igaz. Láttam a kiutalásokat, és azoknak a listáit, akik ezekből a pénzekből kaptak.

Nem volt abban semmi rossz, hogy kutatásokra pénzt adományoztak. De ezt tudományos tevékenységként tenni, olyan embereknek kiutalva ezeket az összegeket, akik képzetlenek bármilyen tudományos módszertan, illetve erkölcs területén, súlyos hiba. A biológussal, vegyésszel és más tudósokkal ellentétben a pszichológus és a pszichiáter semmit sem tud a tudományos módszerekről, keveset vagy semmit sem tud a matematikáról, és nem rendelkezik azzal az alapvető fegyelemmel sem, amely összetartja a tudósokat. Tekintélyelvű tárgyakból kap képzést, és a megközelítése tökéletesen tekintélyelvű.

A pénzalapokat nem tényleges kutatásokra fordítják, hanem egyszerűen kifizetik a barátaiknak. Dokumentumaim vannak erről.

A dollármillióknak ezt a folyamát tizenkilenc éven át világszerte arra használták, hogy megtámadjanak minden független kutatót, és hogy támogassák a politikai kontroll legőrültebb terveit, amelyekkel valaha találkoztam. Nem tennék ilyen kijelentést, ha nem lennének a kezem ügyében a dokumentumok, amelyeket olyan orvosok küldtek el nekem, akik szintén nem kedvelik ezeket az embereket.

Tehát a végkövetkeztetésem az, hogy súlyos hiba képzetlen és hozzá nem értő személyeket végtelen kutatási összegekkel pénzelni, mivel ez önmagában egy kicsiny, elkülönült területté válhat, amely erőszakosan védelmezi önmagát, és teljesen végzetes a környezetére.

A humán tudományok nem tartottak lépést a természettudományokkal, mert a humán tudományok területén nem voltak igazi tudósok. Hiányoztak a természettudósok alapvető szabályai és erkölcsei.

Ennek ellenére az egész társadalmi rend a haladása szempontjából attól függ, hogy a humán tudományok behozzák-e az elvesztegetett időt. Mégis a légkör, amelyben a kutatást el kell végezni, nem sokat változott Hegel kora óta.

Komolyan és hatékonyan dolgoztam ezen a területen úgy, hogy megtagadtak tőlem minden támogatást, és fantasztikusan túlfizetett ellenfelekkel hadakoztam.

A társadalom általában nem ellenzi a haladást ezen a területen. Az egyházak sem. A kormányok viszont, az inkompetens „szaktekintélyek” buzdítására, megtámadják a komoly alapkutatók valamennyi előrelépését.

Kevesen rendelkeznek a bátorsággal, illetve a kitartással, hogy szembenézzenek az ilyen ellenállással, és még a munkájukat is folytassák.

Az ilyen munkát lejárató összes kampány az ilyen jellegű munka lehetőségét is hiteltelenné teszi, és elbátortalanítja a valódi tudósokat.

Annak idején láttam, ahogy a túlpénzelt érdekcsoportok sürgetésére az FDA végzett az elme kis energiáit kutató dr. Wilhelm Reichhel. Láttam másokat is, akik gonosz támadások kereszttüzébe kerültek, mert megpróbáltak haladást elérni a humán tudományokkal kapcsolatos ismeretek terén.

Én nem kérek kutatási támogatást, és egy ideje már nincs is szükségem rá.

Áttörést értem el ezen a területen. Harmincnyolc évnyi kemény munkába került. A módszer sikeres. Alá lehet vetni a szokásos tudományos bizonyítási eljárásoknak és ellenőrzéseknek. Kompetens személyek tesztelték újra meg újra. Rendelkezésünkre áll ötvenöt axióma, jelentős mennyiségű adat az alkalmazásról, több mint tizenhat millió szónyi összegyűjtött anyag.

Néha azzal vádolnak, hogy visszatartom az adatokat. Az anyagok elérhetők nyilvános és professzionális alkalmazásra is. De amikor felajánlottuk az USA-nak a tudósok IQ-jának növelésére, és a pilóták reakcióidejének felére csökkentésére, a washingtoni irodánkat önmagukat szövetségi bírónak feltüntető rakodómunkások rohanták le, csőre töltött fegyverekkel, és a könyvekkel együtt elvittek egy általunk használt Wheatstone-hidat is.

A legszokatlanabb eszközökre szorítottak rá a kutatás előreviteléhez.

Ez egy rövid esettörténet annak bemutatására, hogy miért nem volt semmilyen igazi tudományos tevékenység a humán tudományok területén. Egy természettudós el sem hinné, hogy mekkora káosz, hozzá nem értés, tisztességtelenség és ellenállás található ezeken a területeken.